"De ha így megy tovább, a házasság anyakönyvezése előbb-utóbb visszakerül az egyházakhoz, kötelező lesz a hitoktatás, míg végül a legfőbb hatalom megmondja, miként kell élni és értékeket választani. Ez nem a Fidesz és az MSZP vitája, hanem egy korábban már idejétmúltnak hitt konzervativizmus és az emancipált, szekularizált, demokratikus szabadság vitája. Meg kell nyomni a vészcsengőt."
Ki lehet az, akinek a fejében karácsony előtt, válság közben kizárólag ezek a gondolatmagvak dolgoznak? Természetesen a fődemokrata, a táncoslábú, emancipált, szekularizált européer. (Ne legyünk igazságtalanok: a legsötétebb rákosista kultuszdumákat idéző tudósítások a parlamenti Hull a pelyhes-találkozóról megmutatják ennek a drága, érzelmi embernek a másik oldalát is: a rendszeres bérmálkozás mellett arra is volt ideje, hogy Klára asszony és két [még papíron sem érettségizett] gyermeke társaságában táncoljon (!) az általános iskolásokkal, akik maguk kérték, hogy találkozhassanak vele!)
Tehát nagy a baj. A szőlőbányász visszajön, és a seggéből már bújnak is elő a papok, akik először átnyomják az egyházi anyakönyvvezetést (figyelem: "visszakerül az egyházakhoz"), aztán a saját rendőrség, inkvizíció, titkosszolgálat, valamint a gazdaságélénkítő csomag társadalmi egyeztetésének támogatásáért felelős miniszterelnöki megbízotti poszt létrehozása után előbb-utóbb felépítik a saját koncentrációs táboraikat is. Meg kell kongatni a vészharangokat.
Nem arról van szó tehát, hogy az emberek egy jelentős részének nincs valódi igénye arra, hogy polgári házasságkötés címén egy idegesítően affektáló, művileg lágyított hangú, nemzetiszínnel átkötött hölgy a hivatalos aláírások és a szolíd pezsgőzés körítéseképpen buta közhelyeket puffogtasson, vagy lehetőleg a forrás megjelölése nélkül bibliai idézetekkel és egyéb jótanácsokkal lássa el az ifjú párt. (Nem affektáló és/vagy saját gondolatokkal operáló anyakönyvvezetőktől elnézést kérek, bizonyára az én hibám, hogy ilyennel még nem találkoztam.) Szerencsére a barátaim nagy része ettől az aktustól megkíméli a meghívott vendégeket, és csak az egyházi esküvőt teszi nyilvánossá.
Elismerve az emberek egy másik jelentős részének az (esetleg kizárólagos) igényét a polgári szertartásra, én a magam részéről erről mindenképpen le kívánok mondani, vagy ha nem lehet, akkor a minimumszolgáltatást alulról súroló verziót fogom igényelni. Annyit becsületből megteszek, hogy a tanúkat otthonról viszem, és nem a polgármesteri hivatal ráérő takarítónőit veszem igénybe, mint tette nagyra becsült barátom egykor, néhány évvel az egyházi aktust követően. Ha azonban ezt a - számomra - kétes értékű, legkevésbé sem megindító polgári ceremóniát a klerikális reakció helyi képviselője egy fax elküldésével vagy a magyarorszag.hu oldalon néhány kattintással le fogja tudni rendezni helyettem, a fel nem használt szőlőbányai világost
Utolsó kommentek